Szinkron versus reklám

Nem tudom, hogy néz ki ma egy szinkron felvétel.
Amikor a múlt évezredben belekezdtem a szakmába…,egy 3 mondatos szerepre taxival mentem a felvételre, lehetett az bárhol Budapesten.
Kis szerep ide-oda, a rendező kijött a nagy üvegablak mögül, elmondta 2 mondatban miről szól a mozi, ki vagyok, mi vagyok a filmben, mit szeretne kihozni a figurából, volt egy-két próba és hajrá, csináljuk!

Egy idő múlva azt vettem észre, hogy már-már nekem kell a munkáért fizetnem, hiszen az adó és a taxi többe került mint a projekt, a rendező unott hangon annyit mondott 212-es tekercs, te vagy Joe, te vagy Bob…, aztán… -kövi…, x kiállás képen kívül…, kövi tekercs…, kövi…, kövi…

Ez nem csak a mellékszereplők esetében volt tendencia.

A rendezők bizonyára gyakran stresszesek, fáradtak a szorongató leadási határidő vagy az unalmas projektek miatt.  Feltételezem azt gondolják: én profi vagyok, te profi vagy, csináljuk a dolgunk oszt’ haladjunk… Ilyen az élet.

Életem első reklámfelmondásánál felhívtak, hogy menjek ki a Kunigunda utcába azonnal, mert egy sürgős munkáról van szó.

-Hogy legyek ott fél órán belül a világ végén??
-Ülj egy taxiba és elhoz, szerintem kijön a 20 ezres gázsiból.:)

A taxi kb 500 forint volt, a professzionális környzet lenyűgöző, a figyelem, a kávé, süti, ásványvíz… a MINDEN… olyan volt, hogy igen, én így szeretnék dolgozni!

Ha késtem fél órát nem harapták le a fejem, hogy 15 másik ember napját borítom fel és soha többet nem hívnak.
Ha nem hoztam, amit elvártak… Ilyen nem volt, illetve egyetlen egyszer.:)

Nem váltam be egy karakterre, de így is megkérdezték, hogy mennyivel tartoznak az időmért.

Ez természetesen csak az én tapasztalatom, de ha olvassa ezt a blogot egy szinkronrendező vagy stúdió vezető és neki nem kerül semmibe egy mosoly, egy kézfogás, egy elismerő szó…, ha teheti adja meg  azoknak a droidoknak, akik a cső előtt állnak, mert biztos, hogy van rá keres!

Köszönet!