Ötletek szinkronszínészeknek

Hogyan lettem szinkronszínész

 

A 90-es évek elején gitároztam, olyan rock sztár akartam lenni, mint mondjuk Slash.

Külker angol nyelvi levelező suliba jártam, árultam bőrdíszműves cuccokat, voltam könyvtáros a Szabó Ervin könyvtárban a Guttenberg téren, nem messze a Magyar Rádió épületétől.

Minden nap megkérdezte valaki: miért nem megy be a rádióba, olyan szép hangja van

Hah – persze, ez csak úgy megy…-gondoltam.

Ezt a kedvességet mindig megköszöntem, de nem érdekelt a történet.

Az ember hozzászokik a tulajdonságaihoz.

Szép vagy, szép a hangod, szép a hajad, szép a lovad…, bla bla bla, nem tulajdonítasz ezeknek jelentőséget.

A feleségem látott az újságban egy szinkronszínész tanfolyam hirdetést.
-Megpróbálhatnád…

Kis rábeszélés után elmentem a felvételre.

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

Ennyit mondtam a felvételin Gosztonyi János tanár úrnak, majd megállított.

-Menjen át a logopédushoz Ságodi Gabriellához, ha ő azt mondja, hogy ok, akkor fel van véve.

Amikor kimentem a teremből, (ezt már a többiektől hallottam vissza) ezt mondta:
-Ez a pali vagy kegyetlen jó lesz vagy nagyon rossz…

Elvégeztem a sulit és a vége felé az egyik osztálytársam jóvoltából elmentünk egy meghallgatásra Rókusfalvy Pál reklám ügynökségébe.

Felolvastam egy fúróval kapcsolatos reklámot, amelynek az volt a szlogenje, hogy a “lyukak ne okozzanak fejfájást”.

Ez a mondat olyan szexi, érzéki, ugyanakkor vicces lett, hogy azonnal megvették.

Ezután szinte minden héten felmondtam x reklámot, volt hogy egy nap ötöt és egyre több hívást kaptam más ügynökségektől…

Beiratkoztam a Gór Nagy Mária Színitanodába,

közben járogattam szinkronba a Pannóniába.

Minden alkalom egy ünnep volt.

Híres színészek beszélgettek, történeteiket ámulattal hallgattam a büfében…, emelkedett volt a hangulat, óriási stúdió termek, figyelem, profizmus, a maihoz képest remek gázsi…

Aztán ennek vége szakadt. Jött a tömegtermelés, sok kis stúdió, az alacsony gázsi,  a templom megszűnt és vele együtt a varázs is kimúlt.

A szinkron és én, elváltunk egymástól, mint ágtól a falevél, s mindkettőnk szíve lett puszta, hideg tél…

A 2000-es évektől drámaian megváltozott a voice over ipar.

A technikai eszközök egyre fejlettebbek és olcsóbbak lettek, már nem kellett súlyos milliókat befektetni egy stúdió építésébe és egy házi stúdióban is megoldhatóvá vált a broadcast minőségű felvétel.

Az eszközeim:  egy mbox3-as hangkártya, egy Electrovoice re27-es mikrofon, így olyan felvételeket készíthetek, melyek megfelelnek az átlagos, standard követelményeknek.

Többek között ezt a reklám narrációt is a saját stúdiómban készítettem.